Mostanában sokan panaszkodnak makacs köhögésről, ami nehezen múlik, vagy ha múlik is, vissza-visszatér. Ráadásul a köhögést gyakorta kíséri még hőemelkedés, sőt olykor láz, esetleg tüsszögés, orrfolyás, szemkönnyezés, fejfájás és legfőképpen gyengeség. Mindezek a tünetek ismétlődhetnek, megkeserítve az érintett életét. Aki komolyan foglakozik az egészségével, ráadásul szívesen elgondolkodik a világ jelenségeinek mélyebb összefüggéseiről, ezeket a jelenségeket tapasztalva felteszi a kérdést: vajon mi az oka és célja ennek a makacs tünetegyüttesnek? Ebben a cikkben ennek a kérdésnek a megoldásához próbálunk segítséget nyújtani. Ha pedig az okokhoz közelebb jutunk, nagy segítséget kapunk ahhoz is, hogy megtaláljuk a megoldást, nem pedig csak a tüneteket kezelgetjük.
Vizsgáljuk meg először is, mi a jelenlegi álláspont a köhögés okáról és céljáról az élettan szempontjából? Definíció szerint a köhögés nagy erejű kilégzés, melynek célja a légutakba került váladékok, lerakódások, felesleges anyagok eltávolítása. Az ezt kísérő köpetürítés a légutakból távozó váladék: nyák, genny, vagy egyéb felesleges anyag (por, pollen, egyéb mikrorészecskék) kiürülését segíti.
Az akadémiai orvoslás felfedezései
Lássuk először is az akadémiai orvoslás múltjából kiindulva annak fejlődését a légúti gyulladások témájában! Az 1800-as évek második felében Louis Pasteur francia mikrobiológus foglalkozott intenzíven azzal, hogy felfedje az addigra már mintegy 150 év óta ismert aprósejtes élőlények, a baktériumok szerepét a fertőzések létrejöttében. Szintén a XIX. században Robert Koch német orvosbiológusnak már sikerült számos különféle baktériumot azonosítani. A tudomány figyelme egyre inkább a kórokozók szerepének kutatására irányult. Koch a tuberkulózis területén végzett munkásságáért 1905-ben Nobel-díjat kapott. A baktériumok által okozott, úgynevezett fertőző betegségek leküzdésében döntő szerepet játszó gyógyszerek, az antibiotikumok első fajtáját, a penicillint Alexander Fleming skót bakteriológus fedezte fel. A vírusokat Dmitrij Ivanovszkij orosz mikrobiológus fedezte fel 1892-ben.
Elmondhatjuk tehát, hogy a szellemtudomány megszületésének időszakában az akadémiai orvostudomány figyelme a betegségek kialakulásának vizsgálata terén erősen a kórokozók szerepére koncentrálódott. Maga Rudolf Steiner ismerte és elismerte az akkori modern tudományos haladás eredményeit, nevezetesen a kórokozók létét és hatásait. De már abban az időben ráirányította a figyelmet arra, hogy az emberi szervezet immunrendszerének szerepe is rendkívül fontos a fertőző betegségek leküzdésében. Az akadémiai orvoslás figyelme az idő haladtával lassan szintén az immunrendszer feladatai, valamit magának a gyulladásos folyamatnak a lezajlása, tisztázása, hangsúlyozása felé kezdett fordulni. Mára a két irányzat, az akadémiai és az antropozófus-, valamint az egyéb komplementer gyógyászati irányzatok álláspontjáról is valami hasonlót állapíthatunk meg: ezek szerint a kórokozók (vírusok, baktériumok, gombák) szerepe a fertőző betegségek kialakulásában fontos, de ezek mellett az ember immunrendszerének állapota is igen jelentős szerepet játszik a fertőzések megelőzésében és a gyógyításában egyaránt.
Az idők folyamán ráadásul az is kiderült, hogy sajnos a baktériumok is képesek változni, alakulni abban az értelemben is, hogy az antibiotikumok ellen védekezőképességet fejlesztenek ki. Ezt a jelenséget nevezte el a tudomány az antibiotikumok elleni rezisztencia jelenségének. Ez ellen a gyógyszeripar annyit tud tenni, hogy egyre újabb és újabb hatásmechanizmusú antibiotikumokat fejleszt ki, amelyek ellen a kórokozók ismét próbálnak védekezni. Az egyre újabb és újabb antibiotikumok kifejlesztése, és a kórokozók rezisztenciaképessége között kialakult versenyhelyzet a mai napig tart. További bonyodalmat okoz ráadásul, hogy a kórokozók és az immunrendszer, valamint az esetlegesen segítségként melléjük adott antibiotikumok küzdelme a szervezet szöveteiben, esetünkben a légutak nyálkahártyáján zajlik. A kórokozók, az immunrendszer sejtjei, valamint maguk a légutak egyaránt pusztulnak tehát. A gyulladás szükséges velejárója a kórokozók legyőzésének. Ha azonban ez a folyamat túl erős, akkor a gyulladás csökkentése, a folyamat során keletkező bomlástermékek, váladékok kitisztítása lényeges eleme a kórokozók elleni sikeres harcnak.
Összességében elmondható tehát, hogy az idő előrehaladtával az akadémiai orvoslás szempontjából is egyre fontosabbá kezd válni – a kórokozók leküzdése mellett – a megelőzés legfontosabb elemének, valamint a gyógyítás kiegészítésének: a védekezőrendszer erősítésének hangsúlyozása.
Mit érdemes tudni erről a mai témánkkal kapcsolatban? Először is azt, hogy az immunrendszer működése egyrészt arra irányul, hogy felismerje a szervezetbe jutó idegen anyagokat. Ha tehát az adott szervezet számára idegen anyag – a gyulladásos betegségek esetén ez a kórokozó – jut be a szervezetbe, az immunrendszer felismeri azt, sőt megkezdi az idegen betolakodók elpusztítását. A latin immunis szó azt jelenti, hogy „mentes” valamitől. A Római birodalomban ezt eredetileg az adó-, a közteher viselésétől való mentesség leírására használták. Jelenlegi, orvosi értelmezésben pedig úgy fordíthatnánk, hogy immunitásának megléte esetén „kórokozómentes” az ember. Tehát a mai tudomány álláspontja alapján megállapíthatjuk, hogy ha ha az ember immunrendszere jó működik, akkor az jó eséllyel felismeri és elpusztítja a szervezet számára idegen sejteket, a kórokozókat. Az immunrendszer erősítésére ajánlja az akadémiai orvoslás az azt károsító anyagok kerülését, az egészséges életmódot, a vitaminok és az ásványi anyagok pótlását is. Sokan nem tudják, de tulajdonképpen a megbízhatóan kialakított és bevizsgált oltás is az immunrendszert erősíti.
Terápia
A felső légutak gyógyításánál az akadémiai orvoslás súlyosabb bakteriális fertőzés eseteiben az antibiotikumok adása mellett gyulladáscsökkentő adását is javasolja. Ezek mellet a komplementer medicina ajánlásait is elfogadhatónak tartja.
Lássuk tehát, hogy ebben a témában a természetgyógyászat milyen lehetőséget ajánl.
Diéta: A tehéntej és a tejtermékek, a hideg, a forró, az erősen csípős, fűszeres ételek, valamint a cukor kerülése. Az élelmiszerek közül kiemelhető a fertőzések csökkentése szempontjából a hagyma, a fokhagyma, a torma, valamint a tisztulás támogatására a jó minőségű méz és az ananász is. A reszelt retek és a méz összekeverve szintén erősen köptető hatású. A vitaminok közül talán a legfontosabb a C-vitamin fokozottabb bevitele, melynek természetes forrásai a citrusfélék (limonádé, narancs- és grapefruit leve), a kivi, a csipkebogyó áztatott formában, esetleg még a káposztalé. Számos tea is segíthet a légutak gyógyulásában: a kakukkfű, az izlandi zuzmó, a lándzsás útifű, a pemetefű tisztító-, tehát köptető hatású szerek, melyek szirupok formájában is hatékonyak. A kasvirág tea immunerősítő, a hársfavirág és a zsálya gyulladáscsökkentő hatásúak. Az illóolajok a hörgők tágítása révén segíthetik a légutak jobb átjárhatóságát, valamint a tisztulásukat is. Ilyen hatású például az eukaliptusz, vagy a fenyő illóolaja. A kamillás-sós inhalálás szinte az egész légúti rendszer gyulladáscsökkentésében, fertőtlenítésében segíthet. Jó hatású kiegészítő kezelés még a sós pára is. A homeopátia számos szer segítségével támogathatja az immunrendszert, csökkentheti a gyulladást, illetve segítheti a légutak tisztulásának a folyamatát. A rügyterápia szerei közül a Fekete Ribizli rügycsepp erős gyulladáscsökkentő, a Vízparti Éger immunerősítő hatású készítmény. A gyermekek légúti fertőzésének kezelésére ajánlott, főleg a vissza-visszatérő esetekben a Csipke rügycsepp. A lélekgyógyászat javasolja a légúti gyulladások megléte, megelőzése kapcsán a pszichikus terhelések csökkentését, különösen a viták, kiabálás kerülését.
Mindezek alapján tehát számos lehetőség közül választhatunk ezen eljárások közül a magunk számára hatékony gyógymódot. Fontos azonban még az is, hogy biztosítsuk a panaszok meglétének idejére a megfelelő nyugalmat, akár ágynyugalmat. Továbbá, legyünk türelmesek és kitartóak a kezelések végzésében. Ha pedig a panaszok nem javulnak vagy súlyosbodnak, ne feledjük, hogy orvosi kivizsgálás szükséges!
Antropozófus megközelítés
Végül ebben a cikkben természetesen azt is megvizsgáljuk, hogy milyen érdekességekkel, tanulságokkal szolgál mindezeket kiegészítve a szellemtudományos gyógyászat?
Az ember élete mély belégzéssel kezdődik. Az első belégzés teremti meg az igazi kapcsolatot a szellemi világból érkező ember és a földi lét között. A lélek az első nagy belégzést követően léphet ki a fizikai világba, így kezdheti meg karmájának megfelelően a földi létet. Ezt az utolsó mély kilégzést követően hagyja el, és lép át újra a kozmikus-, a lelki-szellemi létbe. Az ember élete folyamán percenként 16-18 alkalommal ismétli meg „kicsiben” ezt a folyamatot a belégzés és a kilégzés formájában. Belégzéskor főleg az éltető oxigént (O2 ) veszi fel, kilégzéskor pedig legfőképpen a fizikai anyagot jelképező szénhez kapcsolódott oxigént, a széndioxidot ( CO2) üríti ki az emberi szervezet. A belélegzett oxigén a testben a vér útján szétterjedve éltet, erőt és hőt ad a különféle működésekhez. A széndioxid ezzel szemben halálerő, romboló erő, melyet el kell távolítani a szervezetből. Ha túl sok a széndioxid a levegőben, akkor az ember tompa, majd aluszékony lesz, aztán tudatát veszti és akár meg is fulladhat. A kilégzés, a halálerők eltávolítása szükséges és fontos tevékenység. A be- és a kilégzés finom egyensúlya nemcsak az egészségnek, hanem magának az életnek is a legfontosabb feltétele. Így a légúti megbetegedés igen erős figyelmeztetés: a légutakban keletkező gyulladás pusztítja a légutak szöveteit, a váladék pedig nehézkessé teszi mind a kilégzést, mind a belégzést. Az élet számára szükséges levegő elem helyett a víz elem kezdi átvenni a légutakban az uralmat. Ez súlyos regresszió: ez a helyzet csak az embrióállapotban volt érvényes az ember fejlődése során. A földi létben a lélek a lélegzésben, a levegő elemben képes csak élni. Ha ennek a lehetősége csökken, akkor csökken a földi léthez szükséges életerőműködés, az érintett rendkívül fáradttá válik, és csökken a lelki-szellemi aktivitás is. A légúti gyulladás igen erős figyelmeztetés: a létet, az inkarnációt gyengítő, akár veszélyeztető folyamatot jelent. A légúti gyulladás folyamatának legyőzése türelmet, odafigyelést, kitartást igényel. Nem elég csak úgy mellesleg, félvállról kezelni. Szükséges a cikk előző részében alkalmazott kezelések igénybevétele! Sőt a tünetek javulása esetén is marad még feladat. A károsodott, pusztult szövetek helyén fel kell építeni az új, a karma feltételeinek jobban megfelelő működést, hiszen ez a betegség hangsúlyozottan ezt a kihívást állítja elénk: erősíteni az inkarnációs- és a tisztító erőket, mert az életnek, a karma megvalósításának a továbbiakban csak így lesz lehetősége és értelme. Nem csoda tehát, hogy Rudolf Steiner szükségesnek látta, hogy maga is szereket állítson össze segítségképpen légúti gyulladások, köhögés esetére. Ilyen például az Infludo csepp, vagy az Infludoron globulus, súlyosabb köhögés esetére pedig a Pneumodoron 1 és 2 nevű oldat. Ezek a dinamizált formában előállított, alacsony potenciálú, kombinált készítmények a földi és a kozmikus lét, a ki- és a belégzés egyensúlyát hivatottak helyreállítani, segítve az igazi oki kezelés, tehát az igazi gyógyulás megvalósulását.
